Légy' sportos, kiegyensúlyozott, aktív a várandósság előtt, alatt és után!

5 dolog, amit igazán csak anyaként értettem meg

2017/05/18. - írta: SportosMami

Ma tudatosult bennem, hogy nincs többé Csipkerózsikaként sokáig alvó gyerekem.... 6:15-kor  egy  "Jó reggelt Anya" mondat és puszi után ugrál a fejemen, hogy "Hova megyünk ma?" A "Sehova, itthon maradunk" mondat persze nem opció, meg sem várja, hogy válaszoljak, ő már is sorolja: "Játszóházba, játszótérre, oviba, usziba, mamihoz, másik mamihoz, edzeni...." (köllött nekem 3 hónap hónapos kora óta mindenhova magammal cipelnem.... )

Dehát ugye, téptem, szagolom, szokták mondani.... 

Ennek kapcsán gondolkodtam el (abban a szűk másfél - két órában, amikor a lemerült akkumulátorait tölti), hogy mennyi minden van, amit hallani hallottam ( "Bezzeg, amikor gyereked lesz, majd megtudod") dehát az ember lánya már csak olyan, hogy amit nem a saját bőrén tapasztal meg, azt nem is igazán hiszi el ( Igen, most jöhetnek, a "Na ugye, én megmondtam" kezdetű gyúnyos megjegyzések) 

Hirtelen most 5 dolog jutott eszembe, de ahogy a gyerek évszámai nőnek, úgy gondolom ezzel egyenes arányban fog ez az 5 is nőni. 

1) A komfortzónán kívül tartózkodni - ÁLLANDÓAN

Mindenhol halljuk, hogy lépjük át a komfort zónánkat, én is ennek a híve vagyok, mert abban, a szűk kis körben, amit komfortzónának hívunk nem igazán történnek a dolgok. Ott csak elvagyunk, nem fejlődünk. Elmegy mellettünk a világ és az élet. Na, de hogy folyton ott legyünk?  Bagoly típusként a nappal kelni, folyamatosan menni, tenni csinálni,...  

1p6pcq.jpg

2) Mást helyezni előtérbe

Az ember valahol egy Önző lény. No nem nagyon, de van benne egy egézséges önzés (kiben egészséges, kiben már már beteges) Aztán jön egy pici élet, aki még nem is érezhető, nem is látható, de már átveszi az uralmat a testünk felett és onnantól kezdve az Ő igényei lesznek a fontosak. Néha fontosabbak, mint a sajátunk... Persze nem szabad, hogy átessünk a ló túlfelére. De ez majd egy másik írás témája lesz...

3) Alvás nélkül is lehet élni

Lehet, de minek... Egy ideig biztos, de aztán egyszer csak elszakad a cérna és nem fog érdekelni, hogy ki mit és mikor szeretne, te aludni fogsz.... A test az egyensúlyra törekszik. Ilyenkor jobb is engem aludni hagyni, mert a rozsomák hozzám képest egy kedves állat... 

1p9gow.jpg

4) Szervezés és rugalmasság

Igen, amikor századjára tervezed át a DÉLELŐTTÖT, mert beteglettfrontvannyűgösmégsemnyűgösdemégisaz.... és azért szeretnél haladni is a teendőiddel, mert ember vagy, lásd kettes pont, alapjában véve egészségesen Önző... főzni szeretnél ebédet és nincs otthon ennivaló (ugye, milyen Önzőség, ja hogy az egész családnak szeretnél... ) akkor azért alaposan elő kell venni a szervező képességedet. 

5) Megtalálni a saját utad

A saját út megtalálása egyébként sem könnyű... Hát még anyaként. Érdekes, hogy több milliárd ember él ezen a földön és nincs két ugyanolyan út. Perzse lehet követni emberkéket, le lehet másolni a napirendjüket, az étrendjüket, és törekedhetsz arra, hogy hasonlóan élj, de ugyanúgy sosem fogsz. Mert az Ő, te pedig te vagy. Ugyanez anyaként is. Neked kell megvívnod a saját kis csatáidat magaddal, neked kell elővenni a machetét és vágni saját magad előtt a bozótot, dacolva mindennel. 

 

Ha tetszett az írámon, oszd meg barátaiddal is!

Ha szeretnél még hasonlókat olvasni kedveld a Facebook oldalam és iratkozz fel a hírlevelemre

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sportosmami.blog.hu/api/trackback/id/tr5212513917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Doryyka 2017.05.19. 13:09:52

Kedves anyuka, ezt elszúrtad. A gyerek ugyanis otthon, egy PET palackkal és egy wcpapír-gurigávalnis tud fejlődni, de már hozzászokott a pörgéshez...

gombakomba 2017.05.20. 00:59:47

@Doryyka: edes naivitas.
Ez alapvetoen genetika, es csak masodsorban kornyezeti hatas.
En is hallottam mar olyan gyerekrol, aki mellett anyukaja megirta a szakdolgozatat, meg akit leteszel egy kanallal a jarokaba es ugy marad egesz delelott, de ha kapsz egy eleve porgos, esetleg az atlagnal kicsit intelligensebb gyerkocot, annal a pet palackkal meg a gurigaval max fel orara leszel jo.
Arrol nem is beszelve, hogy minden egeszseges gyerek, legyen akarmilyen visszahuzodo is, igenyli, hogy foglalkozzanak vele es rendszeresen erjek uj ingerek (ami nem egyenlo azzal, hogy folyamatos ingerkavalkaddal bombazzuk), akkor is, ha latszolag jol elvan egyedul egy pet palackkal egesz delelott. Nincs jol el, csak kevesbe tudja kifejezni az igenyeit, kvazi kevesse, vagy nem tudja kieroszakolni maganak a figyelmet.
Azzal a gyerekkel, amelyik VALOBAN nem igenyli a kontaktust, es a vele valo foglalkozast, nem stimmel valaki, es jo, ha mielobb szakember latja.
Ugyanis az ember ugy alakult ki, hogy szuletesetol folyamatosan, majdnem 0-24-ben egy kisebb csoport ember vette korul, akik kozott mindig volt valaki, aki foglalkozott vele, egyidejuleg anyja mindig karnyujtasnyira volt tole. Az alapveto fizikai szuksegletein tul a figyelmet nem kellett kieroszakolnia, mert anelkul is mindig volt, aki foglalkozott, jatszott vele, illetve mindig volt valami tortenes, amit megfigyelhetett.
Es ez evolucios ertelemben epp csak most, fel perce tortent, nem sok generacio telt el ugy, hogy nincs mar nagycsaladi egyutteles (vagy legalabb ugyanazon a telepulesen), es gyakorlatilag ket verzio van: anya otthon egyedul a gyerekkel, leepult szocialis kapcsolatokkal, es egy ido utan a kisgyerekes magany miatt leepult mentalis allapotban, vagy gyerkoc megy a bolcsibe. Egyik sem jo.
A gyerkocnek 3,5-4 eves koraig kell a szoros, mindig elerheto anya-kapcsolat, es utana is ennek lassu es fokozatos leepulese, es nem hirtelen napi sok orara valo megszakadasa kell, EGYIDEJULEG kell neki (es az anyanak is) a folyamatos, stabil, de dinamikusan valtozo tarsasag.
Egyertelmu, hogy ma ez nem, illetve erosen korlatozottan valosul meg, es nagyobb sok esetben a legnagyobb szandek mellett sem kivitelezheto, kvazi ezzel (is) fizetunk azert, hogy a civilizacionk amugy sok remek dolgot nyujt nekunk, amelyekrol nem sokan vannak, akik valoban le tudnanak mondani, meg a szelsosegesen globalizacio-, illetve civilizacio-ellenesek kozul sem (es itt most nem kifejezetten "luxus" dolgokra gondoljok, "csak" olyasmikre, mint a tomegek szamara is egesz evben elerheto nem rossz minosegu taplalekra, orvosi ellatasra, egesz evben vedett lakohelyre, stb.).

DE mindekozben nem szabad elfelejteni, hogy az emberi leny optimalis fejlodesehez, szocialis, fizikai es szellemi ertelemben is az elet elso 4-6 eveben oskozossegi jellegu kornyezet KELL (es kesobb is jo lenne a kiegyensulyozott, boldog elethez, dehat ugye megette a fene azt a boldog kis oskozossegi csoportot, ha pl. beut egy jarvany vagy termeszeti katasztrofa, amit a kis csoport egyedul nem tud kezelni, esetleg lerohanja es mindegyszalig kiirtja oket egy erosebb csoport). Minden ettol valo elteresnek meglesz a maga kovetkezmenye - az egyentol es a helyzettol fuggoen jobban vagy kevesbe toleralhato, illetve korrigalhato kovetkezmenye.
Hibas gondolat abba ringatnunk magunkat, hogy jo a korai bolcsibe adni a gyereket (meg a 3 ev is korai az egesznapos ovinak). Ez nem jo, hanem egy szukseges rossz, amit meg kellene probalni ellensulyozni.
Mint ahogy az is hibas gondolat, hogy a gyerek elvan egyedul egy delelott egy pet palackkal. Ugy van el jol azzal a pet palackkal, hogy kozben nehany ember korulotte jatszik, vagy egyszeruen csak el, es csinalnak EGYUTT dolgokat, akar azzal a pet palackkal, akar valami massal.
süti beállítások módosítása