Jóga - Valódi testedzés vagy egy unalmas sport?

Most már van tapasztalatom, kicsit megkapargattam a felszínét, tudok róla véleményt mondani.... :-) 

Valahogy a lassú/lassabb mozgásformák az emberekből azt az érzést váltják ki, hogy unalmas. Több vendégem kerek szemekkel jött hozzám oda a Pilates órám végén, hogy ez bizony egy elég kemény edzés volt! Igazából félve jöttek az órámra, mert sokmindenkitől hallották, hogy a pilates az egy unalmas, kisasszonysport, de azt is, hogy az izületi problémákra megoldást nyújthat. ( a kényszer nagy úr!)

Nem elég, hogy az óra végén megizzadtak, de másnapra olyan izomlázuk lett, hogy alig bírtak megmozdulni. Nem csak nőknek, de a pasiknak is! 

Mivel többmindenkitől hallottam vissza ezt a véleményt, kicsit utánanéztem, hogy miért is gondolhatják azt, amit, a jógáról és a pilatesről egyaránt. 

Mindkét mozgásforma lassú, a jógában ráadásul kitartjuk az ászanákat... "Ah.... meddig maradunk még ebben a pózban... nekem igazából már régen mosnom, főznöm, bevásárolnom kellene..." Hangozhatnak a belső monológok az első órán.

A mai felgyorsult világban egyszerre több mindent szeretnénk csinálni. Sok inger ér minket, sok helyen akarunk megfelelni, mindenhol ott szeretnénk lenni, semmiről nem akarunk lemaradni, mert aki lemarad, az kimarad.

Ezért jók például a táncos vagy intenzíven erősítő órák, mert ott dübörög a zene, egyszerre mindenre oda kell figyelned, a lábadra, a kezedre, az ütemre és még arra is, hogy kopoltyút növessz közben, mert különben kiköpnéd a tüdődet. ( Persze altájon is veheted a levegőt, csak az kevéssé blogkompatibils leírás lett volna ;-) ) Közben meg arra sincs időd, hogy gondolkodj, mert bizony akkor összekuszálódik a lábad és máris kiestél, jobb esetben a ritmusból, rosszabb esetben a cipődből. Itt nincs idő gondolkodni. Kiválóan kikapcsolja az agyad, elégetsz vele egy csomó kalóriát és már kész is vagy. Nagyszerű dolog ez is. Valamikor tényleg ez kell az embernek. Hogy kitombolja magát, kiüsse, táncolja, rúgja magából a feszkót! 

Egy ilyen pörgős élet és mozgásforma után a jóga valóban maga az unalom. Nincs zene, az oktató lassan és halkan beszél. "Jajj, váltsunk már, beleőrülök ebbe a lassúságba.... " gondolhatja ezt az, aki először jár jóga órán és csak azért ment el, mert most őrülten divatos jógára járni. 

De a jóga nem kirakat. Lehet, hogy sok celeb, vagy magát celebnek tartó ember űzi ezt a sportot, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül. 

Az órán végre csend van vagy esetleg valami halk meditációs zene szól. Nincs pörgés, nincs elvárás, nincs megfeszülés. Csak te vagy és azok a Ļ©ķĻ¶©¨†Ņ^†Ż• gondolataid. (Írásban nem tudok fütyülni.) Nincs, ami elnyomja őket. Órdítanak a fejedben, zakatolnak. Olyan, mintha egy pályaudvaron lennél. Nem tudsz róluk nem tudomást venni... először.

Az óra elejei ráhangolódás az néha maga a pokol. Amikor a gyerek egész reggel makacskodik, amikor határidők feszítenek, amikor épp' hideg/melegfront van, menstruálok, akkor bizony csak a légzésemre figyelni az maga a pokol, de a mennyország is egyben. 

Szépen lassan kitisztul a fejem és magamra tudok figyelni. Meg tudok érkezni az adott pillanatba. Nem nyomaszt a jövő, nem bánt a múlt. Csak a jelen van! A ráhangolódás után pedig jönnek az ászanák. Szépen sorban, jól felépítve. Törzscsavarás, légzés, karoklábakcsípőtörzs helyes tartásban és akkor ezt még tartsuk 3-5-7db be és kilégzésig... Mondanom sem kell, én, aki 6 éve pilatesezem, heti 3 edzést tartok, olyan izomlázzal ébredek az óra másnapján, mintha sosem edzettem volna előtte. Mert ez bizony teljesen más izmokat dolgoztat meg, mint egy táncos vagy mint egy erősítő óra és teljesen máshogy. 

Kb fél éve járok jógázni és fél éves megfeszített munka után elmondhatom, hogy már a savasana-ba nem alszom bele, már legtöbbször össze tudom kötni a légzést és a gyakorlatot és eltelik kb egy hosszú perc is, hogy a ráhangolódáskor csak a légzésemre tudok figyelni és nem bevásárló listát írok, vagy bosszankodom valami miatt, ami aznap reggel esetleg nem úgy jött össze, ahogy akartam. Ezek apró dolgoknak tünhetnek, de számomra olyanok, mintha megmásztam volna a Mount Everest-et. És mennyi mindent kell még tanulnom róla! 

De hogy válaszoljak a címben feltett kérdésre és ne hagyjak kérdőjelet benned ezzel kapcsolatban, álljon itt egy ékes bizonyíték. A mai jógaórán ugyanis bekapcsoltam az edzés funkció az okos kis órámon, mert kíváncsi voltam, hogy mennyi kalóriát égetek el egy óra alatt (Az óra előtti ráhangolódást, 85-8 perc) és a savasana-t, (20-25 perc) kihagytam a mérésből, csak a mozgás részét mértem. )

Magam is megdöbbentem az eredmény láttán, íme: 

Ez számomra azért is meglepő, mert ugyanaznap este a saját, erősítő órámon (edző vagyok, ki kell tennem magamért, 110%-ot kell nyújtanom ahhoz, hogy az én kis eddzettkéimet magammal tudjam sodorni) az alábbi eredmény született úgy, hogy keményen hasaztunk, hátaztunk, és gumikötelet és pilates karikát is használtunk. 

Bizton állíthatom, hogy a jóga igenis kőkeményen sport, és kőkeményen önismeret is. Magadnak nem tudsz hazudni... itt nem! Szembenézel a korlátaiddal, de ami a legjobb, hogy lehetőseged van ott és akkor átlépni őket! Mert az elme merev, nem a test! 

Bárkinek jószívvel ajánlom a jógát, de itt is érvényes az örök igazság! Bármilyen mozgásformát is próbálsz ki, nézd meg, hogy milyen oktatóhoz mész, mert ha kifogsz egy nem elég képzettet (jajj, de szépen és nőiesen fogalmaztam), bizony egy életre el tudja venni a kedved az adott mozgásformától! 

Ha szeretnél hasonló írásokat olvasni tőlem, edzeni velem, kövesd a Facebook oldalamat! 

Jógázós képek forrása: pixabay

Az óráról készült képek a saját képeim.